Lapozd fel! >>>

A szerző előszava a magyar kiadáshoz

    Magyarországot az 1920-as évek első felében érte el a pünkösdi mozgalom, azonban számos pünkösdi jelenséggel találkozunk már a megelőző évtizedből is. Ennek az időszaknak a feltárása, kutatása a magyar történészekre vár. Ebben az előszóban mindössze néhány rövid felvetéssel szolgálhatok a témával kapcsolatban.

    1910 májusában Alexander A. Boddy sunderlandi (Anglia) származású anglikán lelkész, aki korábban szentlélekkeresztséget nyert, arról írt, hogy nemrégiben az Egyesült Államokban járt, és ott a következőket tapasztalta: „Az amerikai városok utcáin, ahol sok nemzet gyűlt össze (mint például a clevelandi (Ohio) vasmunkások), csodálatos eredménye volt a szabadtéri prédikációnak, amikor valaki a Szentlélektől vezérelve olyan üzeneteket adott át, amelyeket a magyarok, a horvátok vagy a görögök megértettek.”  

    Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért kellene különösebb jelentőséget tulajdonítanunk ennek az utalásnak, melyre válaszul több okot is említhetek. Először is, talán Boddy tiszteletes beszámolójában történik első ízben említés arról, hogy magyarok is hallották, illetve elfogadták a pünkösdi üzenetet. Nem magyar pünkösdiekről esik szó, hanem egyszerűen csak magyar bevándorlókról, akik vagy prédikációt hallottak a pünkösdről, vagy magyarul hallottak valakit nyelveken szólni, és megértették az üzenetet – ezt az idézetből nem lehet pontosan megállapítani.  Másodszor, az ohiói Cleveland az az amerikai város, amelynek talán a legalaposabban dokumentált az Azusa utcai ébredéshez fűződő kapcsolata. A pünkösdi üzenet egy Ivy Campbell nevű fiatal nő révén jutott el Ohióba 1906 decemberében, majd néhány hét leforgása alatt Clevelandből szó szerint robbanásszerűen terjedt el az egész térségben, és ért el mintegy huszonöt várost Ohio, Pennsylvania és Michigan államokban.  Ez közvetlen kapcsolatot teremt a Los Angeles-i ébredés, valamint a Magyarországra eljutott pünkösdi mozgalom között.  Harmadszor, az ohiói Cleveland mindössze 270 kilométerre található a michigani Detroittól, ahová az elmondások alapján a magyarországi történet egy másik szála nyúlik.

    A XX. század első évtizedeiben sok magyar emigráns érkezett az Egyesült Államokba, és többségük az északi városok szénbányáiban és acélkohóiban talált munkát New Yorktól kezdve Clevelanden, Deitroiton és Milwaukee-n át egészen Chicagóig.  A bevándorlók között volt Szalai József és felesége Gyuri Lídia is, akik a jelenlegi horvát határtól néhány kilométerre eső kicsiny Somogy megyei településről, Darányból származtak. A Szalai házaspár ismereteink szerint az Egyesült Államokban szentlélekkeresztséget nyert, és 1921-ben visszatértek Darányba.  

    Rároha Ferenc Dávid (1884. április 1. – 1947. szeptember 30.) Mária Irma vagy egyszerűen csak Mária néven említett feleségével (szül.: 1889. március 3.) 1905-ben emigrált Magyarországról az Egyesült Államokba.  Később egy időre visszatértek Magyarországra, és 1927-ben az Assemblies of God (Isten Gyülekezetei) felekezet nyilvántartásában a felekezet Budapest, IX. ker., Üllői út 111. 11. em. 43. címen tartózkodó misszionáriusaiként szerepeltek.  Rároháék a jelek szerint még a 30-as években is Budapesten szolgáltak. A gőzhajótársaságok utaslistáiból tudjuk, hogy Rároha F. Dávid 1931-ben, majd 1936-ban is visszautazott az Egyesült Államokba New Yorkon keresztül. A házaspár valamikor később úgy határozott, hogy végleg az USA-ban maradnak, és 1947. szeptemberében Rároha F. Dávid már egy pennsylvaniai Assemblies of God gyülekezetet pásztorolt. Ott is halt meg, és Freemansburgban (Pennsylvania) temették el. Feleségéről ezt követően semmit sem tudunk.

    A szintén magyar származású Mihók Imre (1881. január 12. – 1952) 1907-ben érkezett az Egyesült Államokba, és feleségével, Juliannával (szül.: 1884) Illionois, Michigan és Wisconsin államokban lakott.  Miután a michigani Detroitból visszatért magyarországi falujába, a szlovák gyökerekkel rendelkező, ma Fehér megye területén található Bakonycsernyére, szolgálata során az elmondások alapján többen is meggyógyultak, mások pedig betöltekeztek Szentlélekkel. Mihók Imre felesége halála után újranősült. Hogy pontosan hol és mikor csatlakozott a pünkösdi mozgalomhoz, nem világos, de Bakonycsernyére hazatérve állítólag ő alapította az első pünkösdi gyülekezetet Magyarországon. Úgy tűnik, többször is megtette az Egyesült Államok és Magyarország közti utat, és élete vége felé Springfieldben (Missouri) pásztorolt egy magyar keresztény pünkösdi gyülekezetet.  Az USA-ban halt meg, sírja a floridai Lakelandben található.

    Egy másik feljegyzés az I. világháború utáni időből való. A háború alatt sok magyar katonát elfogtak és hadifogolytáborba hurcoltak – az oroszországi táborokban fogva tartott 2,5 millió hadifogoly közül például mintegy 600.000-ren magyarok voltak. Több magyar is a fogság idején nyert szentlélekkeresztséget. Ma még nem tudjuk ugyan, hogy milyen tényezők hatására töltekeztek be Szentlélekkel a hadifogolytáborban, néhány információ mégis a rendelkezésünkre áll, amelyeket érdemes lehet tovább vizsgálni.  

    Oroszországban már legalább 1908 óta működtek pünkösdi gyülekezetek, melyeket finn pünkösdiek, valamint egy William Fetler nevű lettországi lelkipásztor alapítottak.  Fetler baptista volt ugyan, de Lettországban és Oroszországban is pünkösdi gyülekezeteket alapított. Ezenkívül az angol származású Eleanor Patrick 1909 elején misszionáriusként a balti államokba és Oroszországa indult, hogy a németországi pünkösdi mozgalom képviseletében Lettországban, Észtországban, Fehér-oroszországban és Oroszországban pünkösdi gyülekezeteket alapítson.  Bár a hívek javarészt német ajkúak voltak, elképzelhető, hogy Fetler vagy Patrick szolgálata nyomán megtért orosz pünkösdiek is akadtak köztük, akik talán azokban a hadifogolytáborokban dolgoztak, ahol a magyar katonákat elszállásolták. Lehetséges, hogy ők tettek bizonyságot a magyar raboknak, és azoknak így lehetett részük pünkösdi átélésben. Az iráni származású, amerikai Andrew Urshan, aki az örményországi és iráni háború elől menekült el, 1915-ben és 1916-ban több pünkösdi gyülekezetet is alapított Grúziától kezdve északra haladva szerte Oroszországban, amiből arra következtethetünk, hogy 1916-tól a háború végéig akár Urshan hívei közvetítésével is eljuthatott a pünkösd üzenete az orosz fogságban lévő magyar foglyokhoz. A magyar hadifoglyok közül név szerint tudunk a kicsiny észak-nyugat magyarországi faluból, Mórichidáról való Sipos Istvánról, valamint Sebestyén Istvánról és Horváth Jánosról. Ezek a férfiak 1918-as szabadulásukkor hazatértek Magyarországra, és Sebestyén István fővárosi otthonában pünkösdi gyülekezetet alapított.

    Van azonban egy másik izgalmas és ráadásul meglehetősen korai időkből fennmaradt hivatkozás is, amelyben magyarok is érintettek.  Ez a dél-kelet magyarországi, jelentős részben szlovákok lakta Békéscsaba városából való, ahol az Esti Újság című napilap 1913 márciusában állítólag leközölt egy „riportot egy helyi [pünkösdi?] gyülekezetről”. A cikk történetének még alaposabban utána kell járni ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, milyen szerepet játszhatott ez a helyi gyülekezet a pünkösdizmus magyarországi megjelenésében.  

    Annyi bizonyos, hogy a pünkösdi mozgalom több csatornán keresztül érte el Magyarországot.  Érdekes módon különböző etnikai gyökerekkel rendelkező falvakból és városokból valók is részt vettek benne – így egyebek mellett szlovákok, tótok és magyarok, sőt később a román lakosság körében is gyorsan terjedt a mozgalom. Ezenkívül, ha megkeressük a térképen a fentebb említett falvakat és városokat, ahol ismereteink szerint elindult a pünkösdizmus, jól láthatjuk, hogy egyetlen évtized leforgása alatt Magyarország-szerte számos földrajzi régióban megjelentek a pünkösdiek. Mindegyikükhöz más-más módon jutott el a pünkösdi üzenet, a kérdés csak az, hogy miként találtak később egymásra, ha egyáltalán egymásra találtak.

    Bízom benne, hogy e könyv olvasói inspirációt kapnak majd ahhoz, hogy magukévá tegyék az Azusa utcai ébredés központi üzenetét. Remélem, ön is kutatni kezdi majd, hogy mitől váltak pünkösdivé az emberek abban a Los Angeles-i gyülekezetben. Számos könyv íródott már a szentlélekkeresztség és annak bizonyító jele, a nyelveken szólás fontosságáról, ami valóban rendkívül fontos támpontként szolgál annak eldöntéséhez, hogy ki tekinthető pünkösdinek, és ki nem.  Ám ahogy William J. Seymour, az Azusa Utcai Misszió pásztora többször is megjegyezte: a nyelveken szólás után vágyakozni korántsem olyan fontos, mint az után a Valaki után, aki a nyelveken szólást adja.  A nyelveken szólás mindenekelőtt és elsősorban Istenről – az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről – és arról szól, hogy mit akar tenni az Úr az életünkben.  

    Ön mire vágyik, amikor Isten jelenlétébe lép? Mennyit hajlandó adni azért, hogy megkapja, amire vágyik?  Milyen elvárásokkal van, és mennyire számít rá, hogy Isten csakugyan megadja majd önnek, amire hite szerint szüksége van? Ahogy az egykori misszionárius, Robert W. Cummings megjegyezte, az elvárás vagy annak hiánya megnyithatja vagy bezárhatja a szívünk ajtaját:


„A Szentlélek szégyenteljes elhanyagolása a keresztény egyház nagy bűne és a legtöbb keresztény hívő legnagyobb bűne. Elfelejtjük, hogy amikor pünkösdkor megszületett az egyház, annak minden tagja, a legkisebb éppúgy, mint a legnagyobb, természetfeletti módon be van töltekezve Szentlélekkel. […] Mi azonban felvilágosult (?) korunkban ahelyett, hogy elhinnénk az Írás bizonyságtételét, magától értetődőnek vesszük, hogy a Szentlélek nagyszerű élményei csak néhány kiváltságosnak adatnak meg, és e néhány kiváltságosból félistent gyártottunk. [...]Azt mondtuk a korunkban élő férfiaknak és nőknek, akiknek nagyszerű élményeik voltak, hogy szorítsák háttérbe azokat, nehogy az átlagos keresztények, fiaink, lányaink és a valódi dolgokra éhes fiatalok azt higgyék, hogy nekik is részük lehet azokban. Frappánsan össze is foglaljuk mindezt, amikor kegyesen ezt énekeljük: »Nem kérek álmokat, sem eksztatikus próféciákat, sem a kárpit hirtelen kettéhasadását, sem angyali látogatást, sem az egek megnyílását.« Nem kérjük, hát nem is kapjuk.”


     A pünkösdi hívő tehát a lelkiség egy sajátos formáját teszi magáévá, amelyben fontos szerep jut az elvárásoknak. Amikor valaki arra számít, hogy eljön hozzá a Szentlélek, és őszintén sóvárog a Szentlélekkel való találkozásra, e találkozás alkalmával rendkívüli, a megtérést követő élményben lehet része, amely gyökeresen átformálhatja. A pünkösdizmus végső soron Isten és az ember találkozásáról szól, amely jelentős és mélyreható változásokat hoz a hívő életében és szolgálatában. Az Apostolok cselekedeteiben láthatjuk, hogy az apostolok, akik először bujkálni kezdtek az Úr halála után, később a feje tetejére állították a világot! Az Azusa utca és a Magyarországra is elható ébredés története arra enged következtetni, hogy ez az erő mindmáig rendelkezésünkre áll. Szeretném arra bátorítani a kedves olvasót, hogy keresse Istent és engedje meg neki, hogy úgy töltse be önt, ahogy neki tetszik. Higgye el, nem fog csalódni!


Cecil M. Robeck, Jr.

2015. október 1.